Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


verseim

2010.07.06

Álom

 

Fekszem az ágyon,

Behunyt szemmel várom álmom.

Sötét van éjjel, egyedül fázom.

A takaróm pedig nyirkos rideg

A szívem megállt tapintsd meg.

 

Nincs élet szívben már halott,

Mi megfagyott a lelkemre kőhalmot rakott.

Gyászoló emlékében éljek.

A rángó síró görcsöd,

Még mindig visszatérhet,

De ne sírj hát, ne sirass meg kérlek.

Látod? Ott égnek még a gyertyában a fények

 

2009. 09. 14

 

Az álmok

 

Halhatatlan remények

Feltörnek belőled.

Keserű lesz szád íze

Mikor holnap, felébredsz.

Vesztettél, rájöttél,

De mind ehhez már késő lett.

 

Az óra a homokkal

Már úgyis mind lepergett

Eltelt idő,

Fel kellet hát kelned,

Mert a nap fénye,

Az álmokból kikerget.

A szem nyílik, hát ébredj!

2009. 09. 15.

 

Másik Énem

 

Mindig magamban beszélek

Szólok egy másik félnek,

Kitől Én nem félek,

Mert Én vagyok az.

Kivel megbeszélek,

Mindent, de mindent

 

Most csodálkozol,

Hát ne ijedj meg,

Mert e verset bizony

Te, magad Tőlem,

A napokban kérted.

 

Hát most itt van

Tessék kívánságodra

Teljesült, kész lett

Ugye? El nem késett.

 

2009. 8. 26.

 

Árnyék vagy

Te a falon

 

Árnyék vagy Te, a falamon,

Szállj, le onnét azt akarom.

Kergetőzz velem egy nagyot,

Hogy szaladjak el előled?

Hisz nem tudok.

 

 

Mert a lábam, az nem mozog,

Jaj, Istenem hát, az árnyékom elkapott.

Tőle azt hiszem, sosem szabadulok,

Mert valljuk be őszintén hogy,

Én, a saját magam, rabja vagyok.

 

S csak is hozzá senkihez,

Ön magamhoz kihez, máshoz

Nem tartozhatok.

Hiába minden mit akarok?

Eldönteni magamtól semmit

De semmit nem tudok.

 

Álmos vagyok,

Nincsen, párnám!

Kedvem sincs

Lehajtani fejem

Egyedül árván,

De Te messze vagy

Nagyon, drágám!

 

Az út, hosszú

Gyalog, a járdán

Meddig jutsz? Idáig el.

Szeretném, légy itt velem,

A puha párnán.

 

Ölelj magadhoz,

Ha könnyeim panaszos,

Nyugtató szavakkal

Ugye, most hozzám szólsz

Nem máshoz.

 

Még kezdő író

Vagyok!

 

Szavakat keresek,

Mik még nem oly híresek,

De remélem, egyszer majd

Csak azok lesznek.

 

Mik ezek hát figyeld,

Az agyból kipattanó

Szókincsek hiányát érzed,

Tudom, lehet,

Mert még kezdeti a stádium

 

De nagyon oda figyelek rá,

Érted olvasok minden,

De minden verseket,

Regényeket, újság cikkeket.

 

Minden tudományt

Beleteszek, a fejbe meglátod,

Bele bújok, a könyv legmélyére,

Áldom majd a világot,

Bejut az agyba, annak

Agy tekervényeibe.

 

2009. 08 21.

 

Kinek higgyek

 

Lelket, szívet összetörnek,

Hogyha hazugságon érnek.

Kimondott szó, mondd

Hát ennyit érek,

Miért szidsz? Nagyon,

Nem is ismersz.

 

Hogy mit érzek kit, érdekel?

Könnyeim erről mesélnek.

Hallgass meg szótlanul.

Minden gyanú felülmúl, látod?

 

A szavak szádból jobban fájnak,

Ítélet nélkül rácsok mögé úgyse zárhatsz.

Mert mindenki életre való, tiszta lélek.

Kérek egy bírót, ki Engem, elítélhet.

Mert Te, magad azt nem teheted, érted?

 

2009. 09. 14.

 

A szívem

Üvegszilánkos

 

A szívem üvegszilánkos

Darabokra törted,

Hát nem látod?

Azért szúr, éget, vérzik, Érted!

Mondd ki ítéleted

Halálom órája végleg végzett

Velem! Kivel? Még kérded?

 

Az óra mutató már kiesett

Halott vagyok, rajtam

Ne segítsetek, minek

Nem érdemlem meg.

 

Gyászba borultak a fák,

Ők tudják! Én, kérdezlek, Minek?

Ne hulljatok könnyek,

Ó mi az, Istennek gyászoltok,

Engemet.

 

Mondani akartam,

Hogy ne, oly felesleges

Költsetek pénzt, Rám

Ezt az Isten fizesse meg

Imával.

 

2009. 08. 30

 

Álombirodalom

 

Az ágyba lefekszem,

Hatalmad, az nagy felettem,

Mert egyből látod?

Lecsukódik a szemem

A testem ernyedt tehetetlen.

 

Hol vagyok?

Tőled, kérdezem.

Álombirodalom,

Városába érkezem

E csodaszép városka

Tetszik Nekem,

 

Ezután, minden este

Ide, visszatérhetem,

Ha álomra,

A csipke párnámra,

Ráhajtom fejem.

 

Szerelem

 

Szerelem leplezem,

De nem tudom hiába,

Szívem fáj, érte reszket.

Belehalok a magányba.

 

Nem bírom!

Örökös küzdelem

Ebbe a világba!

Életem,

Ha Te, nem lehetsz

Enyém

Soha,

Nincs szerelem?

 

Nem nyílik rózsafa

Kertemben

Illata sincs, semmilyen

Nem

Lehet, nem érzem!

Miért nem?

Ki tudja?

Ugye nincsen,

Senkinek erre, válasza?!

 

2009. 09. 13.

 

Éreztem kezedet

 

Éreztem kezedet, ahogy simogattál,

Azt felejteni nem lehet, álomba ringattál.

Bár most is érezném, ha az idő megállt volna,

Te voltál szeretőm álló homokóra.

Miért jársz, kelsz idő, megállhattál volna,

De sietned kellett, elvitted az álmom,

Annyira fáj szívem, magányomba zárom!

 

Most már vége ébredj, ébredés követe,

Az álmaim Ő volt, ki azt szanaszét kergette.

Búcsú szép reménye, mind ennek lett vége.

Keresztet vettem ezért a kézbe, s így imádkozom érte,

Jöjjön vissza hozzám, mert megígérte.

A könnyeim víz patak, úgy csordogál végig,

Feledésbe merült rózsaszálat elviszed a sírig.

 

2009. 09. 04.

 

Ébenfa,

 

Ébenfa,

Gyászruha,

Fekete a rózsa.

Istennek, temploma

Nyíljon ki ajtaja.

 

Síri csönd, oda bent

Gyertyának ég, lángja

Embernek halála.

Szíveknek, van fájdalma

A pillanat lett órája.

Telt le, vége

Éppen ma!

 

2009,09.12.

 

Rád nézek,

De semmit nem

Érzek, nem értek,

Vége mindennek.

Mi éltetett elmúlt.

Hamis remények,

Csak sírok, tovább

Érted.

 

A szemekben

Fájó könnyek,

Mi még, most volt

Csak az emlék, szép.

Az maradtál Nekem,

Temetem el,

Örökre szívemet.

 

Mit azt hittem

Egyedül soha,

Sem hagyod.

Nem lehet,

Úgy szenvedek.

 

Szerettelek,

Vagy szeretlek.

Érzem, érted

De, vége lett.

Mintha marnák,

A lelkemet

A kínzógyötrelmek

Pusztítják, életemet.

 

Helyes írás tanulása

 

Betű, írás, helyes írás.

El ne felejtsd nincs, kihagyás.

Nem tanultál? Most tanulod?

Csak figyelj oda! S menni fog.

Zűrzavaros minden kicsit, Te is tudod.

Elfáradok de, ígérem, semmit soha, fel nem adok,

 

Az ábécé az a betűvel kezdődik,

Tudom már, a hibáim, javítgatom.

T kettőzve írásjelek, mondat közben vesszőt teszek.

I rövid az pont hiánya, mondat végén pont az, zárja

Lassan látod? Bele jöttem

Az írásba olvasásba,

 

Minden kincsem bele zárva

Ki ezt nekem, Anikó, Ancsának

Az agyamba bevésni próbálja

Író költő jó barát

Neved lásd szeretettel,

Ide, írom hát

Bencze Attila.

 

2009. 09. 04.

 

Vallomás

 

Mit mondjak,

Mit valljak,

Hogy szeretnék

Szeretni.

Nem tudtad?

Az agy tiszta

Szürke állomány.

 

Én is

Vagyok olyan,

Mint más talán,

Nincs különbség

Semmiben,

Minden ádáz

Küzdelem.

Legfőképp a szerelem,

Mi hiányzik,

Add Nekem,

Istenem.

 

 

Egy, csókod

Jóleső bókok

Elhagyott évek

Múltat idézzek?

Inkább már jelenbe

Abba éljek,

A múlton már

Hiába kesergek,

Mit visszasírni

Bizony nem lehet,

Pedig azok

Lettek volna,

Vigasztalók,

A legszebb,

Pillanatok,

 

 

Álmaim közzé

Tartozók, érted?

Mik összetörtek

Bennem voltak csak,

Oly szépek

Emléke az még éltet,

De még is félek,

Mert így, mit sem érek,

A lényeg hát,

Kimaradt az életből

A szépnek hittem,

Reménykedtem

 

Tudod,

Hogy, miért?

Mit tettem,

Azt mond csak

El Te, a szívnek

Szó szerint rajta,

Könnyítsd az

Inga lelken.

Nem könnyű sírni

Könny nélkül

Tudni kell,

Bár szív fáj,

Azt tűrni kell,

Ha mégis szakadt.

Viseld el!

 

Igaz, nem volt az,

Sok idő, vagy nap,

Csak pár óra, csupán

Forgó pillanat.

Vágy, Hit volt nagy,

Hát elveszed, megint

Az Isten szerelmére

Inkább kérlek,

Add kezed felém,

Nyújtsd, ki segíts

 

Hitetlen ember

Magánya

 

Fekete tollal

Írok egy utolsó levelet.

Üzenet,

Annyi lesz, elmegyek,

Haraggal,

Itt hagyom a világot

Emberek!

 

Nem kell, virág sem,

Síró könnyező, emberek,

Koszorú, koporsó, fából

Vagy vasból kereszt.

Papi beszéd, az sem kell.

 

Ha hittem az Úrban

Már azt sem teszem,

Hogy, volt e vagy, éppen van.

Nem tudom, mennem kell,

Hagy, menjek egyedül el.

 

2009. 09. 16

 

Beszélj vagy csönd,

 

Beszélj!

Szólj hozzám magány.

Bezárt a szobám

Falán egy kép, lóg csupán.

Rég volt az ám hatvannyolc, telének hava

Január huszadika, esküvő napja

Anya, Apa.

 

A nap süt kint, két szív boldog.

Az élet kezdete a föld, forogj!

De minden, minden, nagyon gyors.

Két gyermek, már nem csak miénk,

Mi egy szép család, vagyunk.

 

2009. 09. 20.

 

 

Szívem szólj

 

Szívem szólj, bátoríts,

Mond azt, szeretni tudsz e még.

Szólalj meg, válaszra méltass,

Az istenért, tudod, hogy, fáj a szív.

 

Nagyon nagyot dobbanj, élj.

Mutasd hát, hogy élsz, lüktess szívem,

Szólj egy szót hanggal, beszélj, bátoríts

Csókkal még tovább, csak szeress, szeress.

 

Míg dobogsz, érzem, tudom,

Hogy, meddig élsz, a pillanatig.

Addig még, míg kalapálsz,

Mert reménykedsz,

Te, szerelmes szív.

 

2009.09. 22.